Tünetek

Az első felismerés a neonatológus /születés után közvetlenül/, és a gyermek háziorvos feladata/lehetősége. Természetesen a szülő is észre vehet tüneteket /ezért is indítottam az oldalt/, de ne érezze felelősnek magát, ha nem, vagy csak későn veszi észre, hogy valami probléma van a gyermek mozgásásval, hiszen ez nem az ő kompetenciája, nem szakember. Ennek ellenére az anyai ráérzések nagyon fontosak, hiszen ő van a nap 24 órájában a gyermekkel. A szakemberek figyelmét hívnám fel arra, hogy a szülőt figyelmesen hallgassuk meg, mert értékes információkat kaphatunk a szülő, akár mellékesnek tűnő elmondásaiból is!

A korai felismerés a legfontosabb, amivel kezdhetem ezt a cikket, hiszen akár a mozgás, akár az értelmi fejlesztés annál hatékonyabb, minél korábban kezdjük. Korai kezdéssel rövidebb a kezelés folyamata, optimálisabb eredmény érhető el, még nincsenek berögződött és nehezen oldható problémák. Az első 5 hónap jelentősége a tartalék idegsejtekben rejlik, amelyek 5 hónapos korig állnak készen az aktivizálódásra, később már nem lehet aktivizálni őket /Edelmann felismerése/.

A tünetek lehetnék enyhék, középsúlyosak, vagy súlyosak /ez a legkönnyebben felismerhető/. A tünetek változhatnak pozitív, negatív irányba vagy stagnálhatnak. Vannak akik enyhe illetve közepesen súlyos tünetek esetén inkább várnak, és nem küldik szakemberhez a gyermeket, a fenti pozitív változásra várva. Nézetem szerint mégis, mozgásfejlesztéssel foglalkozó szakemberhez kell fordulni minden esetben, a korai kezdés lehetősége miatt. A mozgásfejlesztő sem kezdi el minden egyes esetben a kezelést, de megfigyelés alatt tarthatja a gyermeket és időben megkezdheti a kezeléseket, terápiát indokolt esetben.

Tünetek-gyanújelek

A tüneteket rátekintéssel, tapintással, mozgatással és neurológiai vizsgálatokkal lehet észre venni. A neurológiai vizsgálat szakorvos feladata, ez nem az én kompetenciám.

Rátekintés, megfigyelés: Nyugodt passzív állapotban a különböző eredetű /neurológiai, orthopediai, egyéb/  figyelhetőek meg. Megnyilvánulási formái lehetnek asszimetria, különböző behúzódások, redők, kényszertartások, passzivitás, indítékszegénység.,deformitások.     

1.  redők, ráncok, behúzódások: lehet asszimetria, mely nem minden esetben kórjelző, csak ha párosul, egyéb tünetekkel, ezt bízzuk szakemberre. Amennyiben mélyen behúzódóak, erősen pirosak, egyáltalán nem, vagy csak nehezen hozzáférhető, nehezen tisztítható helyek, ez a legtöbb esetben kórjelző

2. kényszertartások: -klasszikus "kifli" tartás, mely állandóan vagy a nap nagy részénben fennáll, a törzs c alakú tartása a fejek és          a csípők ferde tartásával párosulva, mely sokszor azt  a látszatot kelti, hogy az alsó végtagok nem egyforma hosszúak-a nyak, fej          kényszertartásai, oldalra döntve, csak egyik oldalára fordítva, vagy a kettő kombinálódva, egyszerre egyik oldalra döntve és a           másik oldalra fordítva /ez a leggyakoribb/ tartja a gyermek,-láb kényszertartásai, csípőizületből vagy csak a lábfejek izomzatából          eredő extrém kifelé vagy befelés fordulás, -karok kényszertartásai a kornak nem megfelelő állandó hajlított vagy nyújtott helyzete, akár csak egyoldalon

3. Passzivitás: Laza izomtónus esetén, "CSipkerózsika álma" szerű állapotban vannak kezdetben a gyermekek, azaz sokat alszanak, nyugodtak, motiválatlanok kezdetben, de a megkezdett fejlesztések hatására kinyílnak és aktívabbak lesznek a gyermekek. Fokozott tónus esetén ennek pontosan az ellentéte fordulhat elő, keveset alszik, ingerlékeny, sírós a gyermek, később nyugodtabb, mosolygósabb.

4. Az indítékszegénységet a szülők lustasággal azonosítják. Azonban ez több dologból adódhat: nem képes magcsinálni a mozdulatokat a mozgatórendszer akadályai miatt, a központi idegrendszer képtelen megfelelően szabályozni az izomzatot, esetleg hallási-, látási-, figyelemzavarok is szerepet játszhatnak.

5. Deformitások: a koponya ellapultsága utalhat a nyaki és háti izmok nem megfelelő működésére, szétcsúszott lapocka utalhat hypotóniára, ellapult hát /görbületek nélkül/ utalhat laza vagy kötött hátizomzatra.

6. Repülőzés: Hason fekve a gyermek a lábait és kezeit a levegőben tartja, ez enyhe setben csak a gyenge végtagok ösztönös védelme, hogy ne kelljen terhelni, súlyos esetben komoly neurológiai tünet: opistotónus

 

Tapintás

1. Végigtapogatva a gyermeket puha, tésztás, lekvárszerű,  szétfolyó, izomzatot érezhetünk, ennek különböző fokozatai lehetnek, ez a laza vagy hypoton izomzat.

2. Az izmokat megtapintva, kemény, merev, görcsös állapotot találhatunk, ez a fokozott tónus vagy spaszticitás.

A kettő keveredhet is, általában a végtagok kötöttsége párosul nyaki háti lazasággal gyengeséggel. Ilyenkor kevert típusú izomtónus-zavarról beszélhetünk.

 

Mozgatás és mozgás közben jelentkező tünetek:

1. Laza izomzat esetén a izületek korlátlanul tágíthatóak, ellenállás nélkül mozdíthajuk meg az izületeket. Vigyázat, csak óvatosan mozgassunk, mert a laza izomzat mellett előfordulhat laza kötőszövet és laza izületi tok, izületi szalagok is előfordulhatnak, ficamodhat az izület.

2. Kötött izomzat mellett, passzív mozgatásra teljes lehet a mozgásterjedelem, de mozgatásra reaktív ellenállást tapasztalhatunk / pl. fogaskerék tünet/ húrszerűen megfeszülő izmokat találhatunk, ilyenkor jöhetnek elő addíg észre nem vehető behúzódások, vörösesen elszíneződve.

3. Mozgás megfigyelése: A gyermek önálló mozgása közben észre lehet venni oldalkülönbséget, pl. valamelyik végtagját nem használja, vagy nem emeli, hajlítja annyira mint a másikat. Esetleg különböző ingerekre teljes teste megfeszül /tömbreakció/, extensiós tónus jön elő.

 

4. A mozgás megkésettsége mindenképpen valamilyen mozgatórendszeri probléma miatt állhat fönn.

 

Neurológiai vizsgálat: Ezt csak szakorvosok végezzék! Amit én gyógytornászként azért megnézek, azok az elemi mozgásminták, nyaki reflexek, támasztó reflexek. Ezeknél erőteljesen megfigyelhetők a féloldali gyengesgek, oldalkülönbségek is.

 

Megemlíteném még a szopási, nyálzási, rágási és beszédzavarokat, amelyek szintén esetlegesen visszavezethetőek az izomtónus problémáira, hiszen azok az arcra is kiterjedhetnek.

 

Folyamatosan fogok képeket is feltenni.

Íme az első:

1. Az első képen első látásra semmi különös nem látható, de ha figyelmesen megnézzük: a jobb láb minimális kirotációban /kissé kifele fordulva/, lábujjak bekarmolva. Mivel én vizsgáltam a gyermeket, csecsemő korában hypoton csípőket találtam. Kezelve volt 8 hónapos koráig. A laza tónus oldalkülönbséggel párosult, a jobb lább gyengébb mint a másik. A lábujjak karmolása szintén a még kissé gyenge izomtónusra utal. Sajnos már nincs lehetőségük DSGM kezelésre.

                                                
100_8910.JPG (1,3 MB)

 

2. A 2-7 pontban feltett fotókat egy anyuka készítette saját gyermekéről, akit kicsit későn kezdtem kezelni, ezért ígérni nem tudtam semmit.

Két hónapos baba, fokozott nyálelválasztás /ezért a pártedli/, 3 hónapos kor előtt a fogzás miatti nyálzás még nem jellemző.

3. Laza, nyitott ajkak, kissé előrebukó nyelv, leeresztett állkapocs, az arc izomzatának lazasága okozhatja.

4. Egy évesen, aza 12 hónaposan kezd mászni, ez 1 hónapos lemaradás.

 

5.  15 hónaposan önállóan még nem tesz lépéseket, felállás-előkészítést végez,  bokái jelentősen befelé dőlnek, sarokcsontok calcaneovalgusban, azaz jelentősen befelé dőlve találhatóak, annak ellenére, hogy nincs rajta a teljes testsúly a lábon, kézen is támaszkodik /4 pontos alátámasztás/. A lábujjak erőteljesen bekarmolva, jobb lábfej kissé kifelé fordulva / oldalgyengeség/, ennek megfelelően, a testsúlyát a bal lábra helyezi jobban, bal láb felé dőlve látjuk. DSGM kezelés előtti kép.  Mivel a kezelés kb. 18 hónapos korban kezdődött, nem tudtam mit ígérni a szülőknek, mert minél később kezdjük a kezelést az annál kevésbé hatékony. DE: az eredményt a 6. pontban láthatjuk. Hozzá kell tennem, hogy az anyuka maximálisan közreműködött, otthonra adott feladatokat végeztek és kreatívan a Heim Pál kh. gyógytornászai által összeállítrott feladatokból is válogattak, lásd a linkgyűjteményben!

6. Eredmény: csökkent a boka befelé dőlése, az oldalkülönbség /jobb láb gyengébb mint a bal/ csökkent, járás közben már nem fordítja kifelé a jobb lábat / ami a kezelés elején nagyon jelentős volt, járáskor a jobb láb belső szélén járt. /erről nincsen kép, ill. videót még nem tudok feltölteni/ Íme:

7. Kezelés előtti kép. Extensiós túlsúly látható az alsó végtagokon, én ezt szabályozási zavarnak tartom, ami nem feltétlen feszes izomzattal függ össze, hanem az izomzat központi idegrendszeri összehangolásának a zavara, amely különböző ingerekre, az alsó végtag extrém mértékű átfeszülését okozza, akár hypotóniás tónus mellett is.  A kislány gyakran tartotta ebben a helyzetben az alsó végtagokat.

 

 

8. Kórosan behúzodott izomzat, melyet többek között a kötöttebb SCM /fejbiccentő/ izomzat okozhat.

 

A lábujjak karmoló helyzete, feszes és laza izomtónus jele is lehet. Ha laza a tónus, azért karmol mert erőlködik, hogy egyensúlyát megtartsa, ha feszes a tónus, akkor ez szinte minden helyzetben megjelenik /tehermentesített helyzetekben is/, az ujjhajlító izmok, inak kötöttsége miatt. Rendellenes lábtartás esetén kompenzáció jeleként láthatjuk.

Elérhetőség

koraimozgasfejlesztés.com mandra.gora.vpn@gmail.com